1 rész: Nyáriszunet

Sziasztok! Megérkezett a kovetkezo rész, Jó olvasást, és anyit kérunk toletek hogy jelezzetek vissza bármilyen formában!

A Grimmauld tér 12. számú házába ma érkeztem pontosan egy hete.
  Miután a szüleim beavattak abba az aprónak nem mondható titokba, lesokkolódtam. 
Habár egy hete történt most is tökéletesen megélem a pillanatot visszagondolva. S úgy érzem, azt a napot sohasem fogom elfeledni. 

~Pár héttel ezelőtt~ 

 

Először fel sem fogtam mit mondanak, majd egész testem rázkódni kezdett, mint egy kisgyereknek aki nem tudja kezelni az indulatait ezáltal a varázserejét sem. Hirtelen annyi érzés kerített hatalmába amit nem tudtam kezelni. Megkértem a szüleimet, hogy hagyjanak magamra. Szükségem volt a magányra, ők pedig ezt megértették. Amint magamra hagytak, bezártam a szobám ajtaját, és célirányosan, fordultam az ablak felé, majd kimásztam rajta, az eresz csatornán lecsúszva elkezdtem futni, futni nagyon messze. Szinte nem voltam tudatában mit is teszek, csak megtettem. Aztán már csak azt fogtam fel, hogy egy padon ülve nézem a játszótéren játszó gyerekeket. Ahogy az egyik szőke hajú kislány elesik, és az anyja rögtön odasiet hozzá hogy megvigasztalja a síró gyermekét. Ránézésre nem lehet megcáfolni hogy valóban az a no az anyja. Hisz ránézésre én is hasonlítok. Felálltam és elindultam a kikövezett ösvényen. majd a kis hídon álltam meg. és belebámultam a kis patakba, melyben tisztán láttam magam. Első látásra valóban hasonlítok. Barna haj, barna szem, de ennyi. Oly sok a különbséget én mégsem vettem észre semmit. De nem csak a külsőségekben. Sosem voltam olyan természetű mint anyám vagy apám. 
A napjaim, jobbára így teltek. Merengéssel. Egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy miért nem jöttem rá erre hamarabb. Aztán szöget ütött a fejembe, hogy miért? Miért hagytak ott, magamra, ahol a biztos halál várt volna. Napokat töltöttem a szobámba rejtőzve, a szüleim, vagyis az a két ember akik eddig a legtöbbet jelentették számomra, hirtelen olyan idegenné váltak. Próbáltam elterelni a figyelmemet de nem ment. 

~ ~ ~ 

  Július közepén úgy döntöttem, hogy egy kicsit hamarabb utazok vissza London varázslók lakta részére. Írtam egy levelet Harrynek, hogy nem-e bánnák ha kicsivel hamarabb érkeznék. A válasz másnap megérkezett melyben leírta hogy várnak.... Így már egy hete élek a főnix rendjének a főhadiszállásán és próbálom eldönteni, hogy megkeressem-e az igazi szüleimet és rájöjjek, hogy ki is vagyok valójában vagy inkább csak felejtsem el őket, mint ahogy anno ők tették velem. Esetleg kutassam fel őket, hogy jól beolvassak nekik.
Még nem szóltam senkinek se arról, amit megtudtam, hiszen előre tudom, hogy csak még rosszabb lenne, mert a barátaim segítsége nem hogy javítana a helyzeten, hanem csak még jobban elrontana mindent. Mindenki más véleményen lenne azzal kapcsolatba, hogy mit tegyek, és nem tudnám, kinek a tanácsát fogadjam meg.
 Az egyetlen nyom a szüleimhez a medálos nyaklánc volt, de lehetek ugyanúgy sárvérű vagy félvér, sőt talán még aranyvérű is. Óh ha valóban az volnék akkor lenne esélyem...  
Nem, ilyesmi még csak meg se forduljon a fejedben Hermione Granger - korholtam le magam gondolatban. - Valóban? Granger? Attól a naptól kezdve Hermione Granger nem létezik. De akkor ki lennék?
Gondolatmenetemből a kandallóban felcsapó lángok zökkentettek ki, a kandallóból Dumbledore professzor lépett ki,  szétnézett a nappaliban ahol csak engem talált, hiszen a többiek vagy Mrs. Weaseleynek segítenek vagy Siriust hallgatják a Roxforti kalandjairól,
-Dumbledor Professzor! - ültem fel, és köszöntöttem. 
 -Hermione kedves,  - mosolygott, mint mindig - Sajnálom, hogy a nyári szüneteteket íj módon zavarom meg... lennél szíves idehívni Harryt és Ronaldot? Sok fontos dolgot kellene megbeszélnem veletek!
   Becsuktam a könyvet - aminek a kinyitott oldalon lévő első bekezdését  már vagy hússzor próbáltam elolvasni, de sosem jutott el tudatomig a betűk jelentése - és felmentem az emeletre, hogy az említett személyeket megtaláljam, tudtam hol lehetnek és nem is tévedtem mikor benyitottam a szalonban megláttam Siriust, amint épp lelkesen magyaráz valamiről Harrynek, Ronnak Ginnynek és az ikreknek, mind áhítattal figyeltek, és hallgatták  mondandóját. 
Fel se tűnt nekik a jelenlétem, ezért elkezdtem köszörülni a torkom, hogy magamra vonjam a figyelmüket, de mikor így többszöri próbálkozásra sem figyeltek fel. Eléggé labilis, idegállapotban vagyok már egy ideje így kicsit hevesen reagáltam és megragadtam Harry és Ron karját, majd egy ,,Valami fontos dologról kell veletek beszélnem” mondatot sziszegve,  kijöttem a helységből a fiukat magam mellet rángatva. Persze erre a többiek is felfigyeltek, és érdeklődve fordultak felénk, de én rájuk csaptam az ajtót.
 -Mi annyira fontos, hogy most kell megbeszélni,, Sirius egy nagyon érdekes sztorit mesélt! -háborodott fel Harry. 
  -Dumbledor professzor van itt és azt mondta, hogy beszélni szeretne velünk-vetettem nekik oda félvárról. 
   -Miért nem ezzel kezdted -ripakodott rám Harry és közben dühös pillantásokat vetett rám. Nem tudom eldönteni hogy én hülyültem meg vagy inkább ő - Hol van most? Mikor jött? 
 -Bocs, eddig nem volt lehetőségem ezt közölni, mert folyton belém fojtod a szót. - mondtam sértettem, majd elindultam lefelé -  Amúgy lent vár a nappaliba, és nem régen érkezett. 
Miután lezártuk a vitát,- jobban mondva részemről a téma lezártnak volt tekintve,-  lementünk a nappaliba és kíváncsian vártuk Dumbledore mondandóját. Leültünk egymás mellé a kanapéra még a professzor a kandalló előtt meg állt. Majd hosszas tépelődés után beszélni kezdett. 
-Gondolom érdekel titeket, hogy mi lehet az amiért most idejöttem és csak hármótokkal akarok erről beszélni. Először igazából úgy gondoltam hogy csak Harryvel osztom meg ezeket az információkat, de mivel tudom, hogy mindent elmond nektek ezért gondoltam így talán könnyebb. Voldemortról van szó,  hogy képes volt feltámadni a hamvaiból  és hogy hogy maradt életben. Nem sok ilyen varázslat van amit az öröklét vagy csak szimplán az élet meghosszabbítására használhat fel az ember. Az egyik ilyen például a hrocrux, amit feltételezéseim szerint Tom Denem annak idején elkészített.
-Horxx mi?.. micsodák?- tette fel a kérdést Ron. Melyet igazán idegesítőnek találtam, hogy ennyire értetlen. Hiába próbáltam feleleveníteni még csak a szó se volt ismerős számomra.
-Horcrux olyan tárgy melyben az illető a lelkének egy darabját helyezi el, így biztosítva magának azt hogy ne halljon meg akkor sem ha megölik.
-Dumbledor professzor? - szólaltam meg, kérdőn nézett rám, várva hogy folytassam. - Miután Voldemortról van szó, gondolom logikus a kérdésem... Mivel ez nem éppen fehér mágia, már csak abból kiindulva hogy nem sok örök életű ember él a földön. A kérdésem pedig az lenne, milyen árat fizet az életért?
-Mindig is gyors észjárású boszorkány voltál Hermione, és rátapintottál a lényegre, miután a következő amit megosztok veletek így még borzalmasabb lesz!- kicsit megállt majd mélyet sóhajtott és folytatta - A horcrux elkészítéséhez a lélek egy darabja kell, ám a lelket csak egy féle képen lehet széthasítani, mégpedig gyilkossággal.  
-Ez borzalmas. - nyögött fel Ron. 
- Voldemort hat horcruxot készített el, ezek közül kettő már sikeresen el lett pusztítva, az egyikkel jómagam végeztem nem olyan régen,  a másikkal tudton kívül te, Harry... úgy vélem ismerős lesz ez neked - mutatott fel egy szétroncsolt fekete kis könyvet az igazgató. 
-Denem naplója- bólintott Harry. Feszült figyelemmel hallgatta végig a professzort. Ron rémült arcot vágott. Én pedig folyton két téma közt pattogtam, a horcruxok, és a szüleim...
- Igen az.- folytatta a professzor- Eddigi ismereteim alapján a horcruxokat két féle képen lehet elpusztítani az egyik a baziliszkusz méreg a másik pedig a táltos tűz, de azt nem ajánlom, hiszen nehéz kordában tartani, én is táltos tüzet használtam és nem sokon múlt, hogy le nem égettem mindent magam körül mikor elpusztítottam a gyűrűt. 
-Professzor honnan tudjuk, hogy mi a maradék négy horcrux hiszen bármi lehet.- tettem fel a leg kézenfekvőbb kérdést. 
-Ez jogos kérdés Hermione, de úgy gondolom, hogy mivel Voldemort az eddig megtalált két lélek darabja számára nagy értékű dolgokban voltak elrejtve  és ezeket a neki fontos helyeken rejtette el ezért, és itt te segítséged kérném Harry, fel kell kutatnunk Voldemort múltjának minden részletét amit csak tudunk. - majd felém és Ron felé fordult. - Addig pedig szeretnék egy feladatot rátok bízni, míg mi Harryvel kutatunk.
 -Szívesen megcsinálok bármit ha azzal közelebb kerülünk Voldemort megbuktatásához!- határozottan csengett a hangom. 
-Kérlek Harry, menj és csomagolj össze magadnak, mert most elutazunk körülbelül olyan 4 napra. Csak a legszükségesebb holmikat hozd magaddal. 
Harry némán bólintott, majd gyors léptekkel távozott. 
-Biztos valami titkos akció lesz, még Harry sem tudhat erről! - örvendezett Ron, mint aki mindjárt hernyóból pillangóvá válik. Vagy másodhegedűsből egyből hőssé? 
-Ron had ne csapjam le ezt a magas labdát! - forgattam a szemeimet, és valóban úgy gondoltam jobb, ha parányi önbizalmat nem tiprom a sárba.  
Alapjába véve kedvelem ezt a fiút, csak most túl feszült vagyok, és még mindig túl sok a bugyuta ötlete. Szokott néha egyáltalán gondolkozni?
-Tudjátok, Voldemort sereget gyűjt magának. Harry az elsődleges célpontja, ha Harrynek baja esne, akkor az egész varázsló világ fejet hajtana Voldemort előtt. Mivel Harry a csecsemőkorában történtek miatt egy példakép lett. Hatással van az emberekre, amíg ő küzd addig mindig lesz aki mellé álljon. Sajnálatos módon viszont Voldemort is nagyon sokakat a maga oldalára állított. A Rend tagjai kiderítették, hogy Draco és Lucius Malfoy a napokban találkoztak pár olyan halálfalóval akik nyíltan felvállalják, hogy a Nagyurat szolgálják. -Nagyot sóhajtott. Sétálgatni kezdett, majd megállt előttünk. 
-Professzor Úr? Mi lenne a feladatunk? - tort ki belőlem, nem bírtam hogy ennyire megvárakoztatnak. 
-A rend tagjai túlságosan elfoglaltak, és sosem akartam kiskorúakat bevonni a háborúba. De ti több szempontból is érintettek vagytok, ugyanúgy mint a halálfalók gyerekei. És mint azt az előbb elmondtam Draco is érintett lehet valamiben. Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy kövessétek, derítsétek ki mi lehet a feladata! Nem szeretnénk, ha gyerekeket vonna be a háborúba ellenünk Vol...
-Az a görény megérdemli hogy bezárják az Aszkabanba, ha elkövet valamit! - pattant fel mellőlem hirtelen Ron, és kiabálni kezdett. Majd választ sem várva dühösen motyogva viharzott el. 
-Sajnálom, Professzur Úr.  -sóhajtottam lemondóan. - Tehát az elsődleges célunk az, hogy derítsük ki, milyen feladata lehet Draco Malfoy-nak, és ezt akadályozzuk is meg? - kérdeztem.
-Csupán meg kellene figyelnetek. De lehet jobb lett volna ezt nem rátok bíznom, Ron kissé forrófejű.
-Kérem, bízza rám professzor úr! Megoldom ezt az apró problémát. 

~~~

-Ron nem mehetsz oda! - rángattam vissza a fal mögé ahol eddig is rejtőztünk.
Pár napja, hogy az igazgató ott járt. Harryről azóta nincs semmi információnk. Viszont mi sem tétlenkedtünk. A kapott információk szerint, ma Malfoy fog egy pár halálfalóval találkozni. Azt, hogy ez kitől ered, sejtésem sincs. De teljesen igaza volt. Draco alig pár perce megjelent az Abszul úton és szinte azonnal a sötét mágusok gyülekező helye felé vette az irányt.
Rossz érzés kerített hatalmába akkor amikor elindultunk, és azóta ez az érzés csak erősödik. Bűntudatom lenne vagy valami más?
 Amennyire lehet a közelében maradunk. Az ikrek találmányát a tele-fület használjuk. Nem sokat segített. De igazság szerint nem is nagyon akartam tudomást szerezni arról, hogy miért barátkozik ilyen "megnyerő" külsejű emberekkel Draco Malfoy.  
-Ez így nem ér semmit! - dohogott Ron. -Ennyi erővel haza is mehetnénk. 
-Jó figyelj, majd szépen kiderítjük miben mesterkednek. A roxfortban lesz rá temérdek lehetőségünk! - mondtam unottan. 
-Ahogy látom, már indulnak is! Nekünk is azt kellene mert nem akarok összetalálkozni velük. Plusz, te is tudod hogy azzal az ürüggyel indultunk el, hogy még meg kell vennünk pár dolgot a suli kezdésig! Nem szeretnék üres kézzel visszatérni aztán meg majd Fred és George bugyuta elméleteit hallgatni arról mit is csinálhatunk akkor! - mondtam és el is indultam. 
Inkább menekültem. Túl sok dolog járt egyfolytában a fejemben. És most már nem halaszthatom el, a nyáriszünetre kiadott házi feladatok elkészítését sem. 
Dracót azután nem láttuk, sem azokat akikkel együtt volt. De nem bántam. Legközelebb a Roxfortban láthatjuk, és én pesztrálhatom a forró fejű Ront aki bizonyára majd minden pillanatban le akarja majd leplezni. Csak a megoldást nagy valószínűséggel tőlem fogja majd várni. 
Talán sosem fogok rájönni arra hogy miért utálja ennyire Dracót, miből eredhet ez az őszinte gyűlölete felé. Én hiszek benne, hogy Dracot józan érvekkel a saját oldalunkra állíthatjuk.
De sajnos előbb egy újabb rejtéllyel kell meg birkóznom. Alig várom hogy elkezdődjön a hatodik tanévünk is a Roxfortbon. Semmi kétségem afelől, hogy esemény dús évnek nézünk elébe.